Hogyan alakult meg a zenekar, és mennyit változott az elmúlt öt évben?

2004 májusában, akkori otthonom kis kertjében Pálhegyi Máté fuvolamûvész barátommal beszélgettünk arról, hogy mik a terveink a közeljövõben, milyen zenekarban éreznénk jól magunkat. Hamar kiderült, hogy hasonlóak az elképzeléseink a tökéletes zenei közegrõl, és mivel mindketten tettre kész emberek vagyunk, szinte azonnal nekiláttunk a megvalósításnak. Ezt nyugodtan értsd szó szerint, mert Máté azonnal telefont ragadott, és még aznap megszervezte az együttes klasszikus zenei részlegét, amíg én a jazz-zenészeknek telefonálgattam. Estére összeállt a névsor, a feleségem kiötlötte ezt a bonyolult és nehezen felkonferálható nevet, amit inkább rövidítve használunk, egy hét múlva meg már próbáltunk. Hát így.
Azóta a tagok jöttek-mentek – fõként a vonós szekcióban –, és a kezdeti 20-24 fõs létszám mostanra 15-re csökkent, de azt hiszem, ez a csökkenés a jóféle borpárlatokhoz hasonlóan az esszencia lassú kiérlelõdésével járt, ezért nem is törekszünk arra, hogy többen legyünk. Persze, ha egy produkció megkívánja a nagyzenekari hangzást, akkor a régebbi tagok szívesen csatlakoznak, hiszen baráti viszonyban vagyunk. A mostani mûsorunk viszont ezzel a 15 fõs gárdával mûködik jól, így vagyunk a Free Style Chamber Orchestra.

Mivel telt ez az öt év? Mennyire vagytok elégedettek ezzel az idõvel?

Most léptük át a kisgyerekkor küszöbét, és amellett, hogy szépen tudunk késsel-villával enni, meg ügyesen lehúzzuk magunk után a vécét, olvasni is megtanultunk, szóval iskolaérettek lettünk annak rendje és módja szerint. Komolyra fordítva a szót, az elmúlt évek tanulással teltek, és bizton állíthatom, nem eredmények nélkül. Amellett, hogy számos fesztiválon és nagyobb zenei rendezvényen megfordultunk (MOL Jazz Fesztivál, Mûvészetek Völgye, Zempléni Mûvészeti Napok, Szigeten, Pozsonyi Jazz Fesztivál, Drezdai Jazz Fesztivál, stb.), tavaly önálló estet adtunk a Mûvészetek Palotájában, és az öt év alatt három lemezt készítettünk (sorrendben: Pop music, 21 – a European Mantrával közösen –, Pannon Kelta Tánc). Azt hiszem, ekkora terméssel elégedettek lehetünk.
Ami viszont az érem másik oldalát illeti, van bennem egy kis hiányérzet: jó lenne egy profi menedzsment, aki szervezhetné a koncerteket, no meg a szponzoroknak sem mondanék nemet, ha most hirtelen megrohannának az ajánlataikkal.

Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk: mit gondolsz a siker érdekében kötött kompromisszumokról?

Nézd, én azt gondolom, hogy amit ez a zenekar mûvel, az a zenének egy olyan szegmense, amelyet mûvészetnek nevezhetünk. Nem egy iparágat képviselünk, nem egy fogyasztói réteget szolgálunk ki, a közönségsiker nem befolyásolja azt, ami a színpadon, vagy otthon a zongoránál születik meg. Igazából nem is értem a kérdést, hisz ebben a mûfajban ez elég nehéz
Ebben a mûfajban én nehezen tudom értelmezni ezt a kérdést. Saját produkcióimban soha nem kötök zenei kompromisszumot.

Mit gondolsz, mitõl jó egy zenei ötvözet, mi a jó stíluskeverék titka?

Akkor jó, ha õszinte. Ez a legfontosabb. Ha nem azért keverednek a stílusok, mert ez a divat, hanem mert az alkotók sokszínûsége ezt kívánja. Tizenéves koromtól tanulok jazzt, közel húsz éve kántorkodom, évekig néptáncoltam. Ezek a zenék meghatározóak számomra, így természetes, ha visszaköszönnek a zenémben. Az együttesben játszó elõadók szintén sokféle zenei múlttal rendelkeznek és mindenki hozzáteszi a produkcióhoz a saját egyéniségét. Így ez nem egy mesterséges keverék hanem egy igazi, mesteri zenei koktél.

Mit érzel kihívásnak ebben a zenekarban?

Nem érzem kihívásnak ezt a zenekart. Talán azt érzem a legnehezebbnek, hogy olyan számokat írjak, amiket szívesen játszanak a zenészek. De ezzel nem törõdöm mikor írom, inkább miután megszületik egy darab utána izgulok, hogy megfelel-e?

Meg vagy elégedve a saját zenei világoddal? Minden zenei vágyadat kielégíti?

Érdekes kérdés. Nem vagyok elégedett, de jól érzem magam benne. Igyekszem azt írni, játszani amit hallok, és ha ez sikerül, akkor abban a pillanatban elégedett vagyok. Az más kérdés, hogy mikor visszahallgatom, akkor milyen hibákat vélek felfedezni. De próbálom tökéletesíteni zenei tudásomat, és remélem, idõvel egyre közelebb kerülök a tökéletes megvalósításhoz.

És a muzsikus társaid? Õk kielégítik (zenei vágyaidat)?

Kicsit provokatív vagy…el kell keserítselek. A válaszom igen. Az öt év alatt – különösen az utóbbi egy évben – olyan muzsikusgárda alkotja az FSCO-t, hogy a kérdés nem az én zenei vágyaimon van. A kérdés: megfelelek-e zenémmel, játékommal a muzsikusoknak? Errõl õket kellene megkérdezni.

Mikor lennél boldog s így elégedett? Függ a boldogságod a sikerektõl vagy valamilyen nagyívû felkéréstõl, színhelytõl...stb., vagy egy aprócska, jelentéktelennek tûnõ , utolsó próbahelyen is érzed a "megfogalmazhatatlant”?

A boldogság és az elégedettség ilyen módon nem függ össze számomra. Az utolsó próbahelyen is tudok boldog lenni a muzsikától. Az elégedettséghez már jobban hozzátartozik a színhely, a közönség.

Milyen hatással van rád a közönség? Érdekel (õszintén)?

Mikor írom a zenét, akkor nem érdekel. Mikor játszom akkor igen. De nem általánosan a közönség hanem azok akik ott vannak. A jelenlévõk véleménye, fogadtatása nagyon fontos. Sokszor elõfordul, hogy a színpadon rosszul érzi az ember a közönség reakcióját. Ez talán a saját produkciónkba vetett hit kicsinysége miatt van. Ha nagy a csend, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem jó, amit játszunk. Pedig legtöbbször pont az ellenkezõje történik. A produkció erõssége teremti meg a csendet, az odafigyelést.

Az FSCO fennállása óta más együttessel való fúzióban is gazdagította néhány gyöngyszemmel a hazai koncertéletet. pl. FSCO-Mantra, Modern Art Orchestra and Free Style Chamber Orchestra...Tervez a zenekar ilyen jellegû közös produkciót a közeljövõben?

Vannak tervek más együttesekkel és elõadókkal de ezek még csak tervek, beszélgetések. Az együttes tagjai sem tudnak ezekrõl. E tekintetben babonás ember vagyok. Csak ha biztos valami akkor szeretek róla beszélni.

Milyen lesz a jubileumi koncert?

Nagyon készülünk erre az alkalomra. Nem csak a jubileum miatt, hanem mert a koncertbõl felvétel készül a Mezzo TV számára. Ezt a programot, ezzel a felállással még nem játszottuk Budapesten így mindenképp újdonság lesz azok számára akik eljönnek. A Pozsonyi Jazz Fesztivál és a vidéki városok közönségének fogadtatásából ítélve, pedig bátran remélhetjük, nem okozunk csalódást a koncertre ellátogatóknak.